Pénz vagy semmi lehetőség. Online pénzkereseti lehetőségek: Gyorsan

A társadalomtudomány és a közgazdaságtan igen részletesen foglalkozik a pénz gazdasági szerepével, társadalmi hatásaival és törvényszerűségeivel, azonban aránylag igen keveset a pénz társadalomerkölcsi problémáival, vagyis a pénzt kereső és pénzt elköltő emberek mindennapos erkölcsi kérdéseivel.

A pénzre vonatkozó közkeletű erkölcsi tanítások a legnagyobb mértékben ellentétesek és tévútra vezetők. Egyik oldalról úgy szólanak, hogy a pénz valami lealacsonyító, alantas, veszedelmes és átkos dolog. A legderekabb cselekedet értéke is lecsökken, ha pénzért történt.

Sajnálatos, de úgy látszik, hogy a pénz inkább a gonoszok, mint a jók kezén gyűlik össze. Tudjuk, hogy korunk romlottsága elsősorban az aranyborjú imádatából származik; hogy a hirtelen sok pénzhez jutott emberek majdnem kivétel nélkül szerencsétlenekké lesznek, s a pénz az, ami a legkönnyebben letéríti az embereket a tisztesség útjáról.

A pénzéhes és zsugori ember megvetésre méltó, s a tőkét, mely a pénz felhalmozásából származik, a legridegebb kizsákmányolónak ismerjük. Másrészt úgy is szólnak a pénzről szóló közkeletű tanítások, hogy a pénz valami áldásos, hatalmas, izgalmas és jó dolog.

Felelős államvezetők naponta hangsúlyozzák a tőkeképződés fontosságát, s majdnem minden nagyobb világesemény mögött ott sejtjük a pénzt. A pénz képes reménytelen helyzeteket megoldani, reményteljes életlehetőségeket teremteni, viszont a pénz hiányán a legtisztább szándék is megbukhatik. A szegénység könnyen vezet bűnre, ellenben a gazdag ember – legalábbis vágyainkban és elképzeléseinkben – gyakran az isteni gondviselés szerepét tölti be.

Úgy látszik, hogy { S a kétféle erkölcsi ítélkezés közül az emberek közmeggyőződése ugyan a pénzt elítélő álláspontot tartja az emelkedettebbnek, de a pénzt kedvelő álláspontot a természetesebbnek.

Online pénzkeresés 2020-ban – Ezeknek ne dőlj be

Az érdekházasság elvben megvetésre méltó, de az érdekből nősülőket nem sújtja érezhető és kemény társadalmi közmegvetés. Prófétáktól, papoktól, tudósoktól, költőktől, művészektől, államférfiaktól, szerelmesektől és haldoklóktól, egyszóval mindenkitől, aki valami módon közelebb van az emberiség örök értékeihez és nagy élményeihez, megköveteli erkölcsi felfogásunk, hogy ne szeressék úgy a pénzt, mint más közönséges emberek.

De az élet mindennapi helyzeteiben azt várjuk és arra rendezkedünk be, hogy az emberek erősen, sőt ádázul kívánják a pénzt, s ha ilyen helyzetekben találkozunk a pénz megvetésével, akkor első érzésünk inkább a gyanakvás, mintsem a csodálat.

Ezek a tételek kétségen kívül igazak, de a kérdéseket nem oldják meg, csak továbbutalják. Nem érzünk mögöttük eleven meggyőződést, mely világosan tudja, hogyan kell jól felhasználni a pénzt, hol kezdődik a pénz rabsága, s mi hát a legfőbb érték, bináris opciók buktatói a pénz nem az.

Ha a pénz kereskedés a szuper trend mutatóval erkölcsi zavar mélyére akarunk hatolni, fel kell vetnünk a kérdést: mi a pénz? Ezúttal nem a reá vonatkozó közgazdasági meghatározások érdekelnek, hanem az, hogy mi az a pénz, ami megvetendő, ami boldogít, amihez vér tapad, aminek nincs szaga: tehát hogyan viszonylik a cselekvő emberhez, az emberi akarathoz, az emberi szabadsághoz vagy szolgasághoz; mi az a pénz, amely az egyes ember s a társadalom számára erkölcsi kérdést pénz vagy semmi lehetőség Ebből a szempontból pedig a pénzre vonatkozóan csak az a fontos, hogy a pénz a társadalom által elfogadott utalvány más emberek vagy dolgok feletti rendelkezésre, a társadalomban való cselekvésre, vagyis tulajdonképpen a pénz { Más cselekvési lehetőségtől abban különbözik, hogy valójában nem egy lehetőség, hanem választási képesség számtalan lehetőség között, vagyis önmagában elvont, személytelen és tárgytalan lehetőség.

A természetben adott lehetőség megköti az embert: vagy a tárgyhoz, amit használatba vesz, vagy az emberhez, akivel rendelkezni akar, akinek a segítségére szorul; a tárgy, az ember ellenállhatnak, s cselekvésünket megbéníthatják. A pénzzel kikereshetjük a legkevésbé ellentálló tárgyat vagy személyt, hogy ahhoz forduljunk.

4 fura befektetés, ami egy vagyont hozott

A pénz tehát – amint azt Simmel 1 megállapította – nagymértékben növeli a személyes szabadságot: egyszerre emeli a legmagasabb fokra a társadalomban való cselekvés és a társadalomban való szabadság lehetőségét. Az ember erkölcsisége számára minden nagy lehetőség próbát jelent.

Ha egy ember kezébe egyszerre több pénz kerül, mint amennyire nézve pénz vagy semmi lehetőség meghatározott tervei és vágyai voltak, meg kell szédülnie a legkisebb összegben is bennrejlő lehetőségek páratlan sokféleségétől, s nemcsak nagyfokú szabadságérzés fogja el, hanem nagyfokú zavar is.

Valóban, az a kultúra, mely pénzgazdaságban él, minden más kultúránál nagyobb szabadságot és nagyobb zavart jelent részesei számára. S éppen az a szerepük az erkölcsi szabályoknak, hogy az emberi lelket megzavaró lehetőségek között eligazítást, a lehetőségek különbözőségére elfogadható indokolást, az értékes lehetőségekkel való élésre bátorítást, a veszedelmes lehetőségek elkerülésére irányítást adjanak.

A kérdés az: vannak-e ilyen szabályaink a pénzzel kapcsolatban? Már elöljáróban rámutattunk a pénzre vonatkozó hangulati értékelés ingadozó voltára. Vajon a pénzre vonatkozó általánosabb elvekben nem mutatkozik-e meg mégis egy pénz vagy semmi lehetőség érvényű értékvilág, mely a felületi zavar mögött rendet és harmóniát mutat?

Nem nagy, végső elvekre gondolunk, hanem a végső értékek helyes alkalmazásából fakadó kiegyenlítő elveknek és előírásoknak s a gyakorlatban kicsiszolódott részletmegoldásoknak a sokaságára: a társadalom rendje és harmóniája ilyeneken nyugszik. A pénzzel mint értékes cselekvési lehetőséggel kapcsolatban két társadalomerkölcsi kérdés vethető fel: az egyik az, hogyan oszoljék el ember és ember között, a másik: hogyan kell az embernek a maga pénzbeli lehetőségeivel élnie?

Ami a pénz eloszlását illeti, most mellőzhetjük azokat a teljesen { Nem ezeket, hanem azokat a közkeletű erkölcsi ítéleteket kell megvizsgálnunk, melyek segítségével a pénz vagy semmi lehetőség konkrét esetekben a pénzjövedelem megérdemelt voltát eldönti. Ezeket a következőkben lehet összefoglalni: általános felfogás szerint jogosult az örökléssel vagy tisztességes munkával szerzett vagyon hozadéka, a nagy vagyont azonban ugyanez a közfelfogás majdnemhogy erkölcsi fogyatkozásnak tekinti, vagy legalábbis olyan valaminek, aminek igen nagy a kiegyenlíteni való erkölcsi tehertétele.

Az erkölcsi kiegyenlítés előfeltétele, hogy a vagyonos ember méltányos munkaadó legyen; kell hogy sokat áldozzon közcélokra, de nincs semmi mérték arra, hogy mennyit: sokan a legkevesebbet is elégnek, sokan a legtöbbet is kevésnek ítélik. Helyesléssel találkozik, ha a tulajdonos pénz vagy semmi lehetőség saját munkájával hasznosítja, de igazi becsülete azért csak a feltaláló gyáros maga szerezte vagyonának van. A szerzett vagyonnak általában nagyobb a becsülete, mint az örököltnek, de érvényesül az a szemlélet is, mely a történelmi vagyont becsüli többre a szerzettnél.

Különösen ellenséges a közhangulat a pénzforgató műveletekkel szerzett vagyonnal, a bankárvagyonnal szemben még akkor is, ha nem spekulációs eredetű. Általában van bizonyos ellenérzés a nagy vagyonnal, a mamutjövedelemmel szemben, s gyakran megnyilvánul oly felfogás, hogy senkit sem illet meg a középosztályúnál nagyobb jövedelem. Ez a szemlélet kétségkívül szocialista eredetű, azonban arról szó sincs, hogy a vagyoni egyenlőség helyeslése közvélemény volna.

Sorry, your browser does not support JavaScript!

Úgy látszik, hogy az emberek többsége igen nagy vagyoni egyenlőtlenségeket is szívesen visel, ha úgy érzi, hogy a kiválasztást értékszempontok szabályozzák. A mai kiválasztást nem érzi ilyennek; valóban nem látszik belső összefüggés az erkölcsi követelmények, a gyakorlati közmeggyőződés és a valóságos helyzet között, úgyannyira, hogy a mai pénzgazdálkodás jövedelemeloszlási és jövedelemfelhasználási { Arra azonban, hogy a nagy pénzbeli lehetőségek kiket illetnének meg egy helyesebb rend szerint, egyértelmű válasz nincs.

Jogosult még közfelfogás szerint általában a kamat, ha nem uzsorás, a vállalkozói nyereség, ha nem spekuláns, nem kizsákmányoló és nem aránytalan; s jogosult a munkának a dolgozó szorgalma, tehetsége és képesítése szerint különböző bére vagy fizetése, feltéve, ha nem túl aránytalan, s nem származik álmunkából vagy álláshalmozásból.

Ahány állítás, annyi feltétel, s e feltételek pénz vagy semmi lehetőség oldják meg, csak elodázzák az erkölcsi bizonytalanságot: hiányoznak azok a részletesen kimunkált megoldások, melyek közelebbről megmondanák, hogy mi aránytalan, mi méltánytalan, mi uzsorás, mi kizsákmányoló és mi antiszociális. Ennek a bizonytalanságnak a másik oldala a pénz helyes felhasználására vonatkozó útmutatások ingadozó volta.

Még megközelítő zsinórmértéke is hiányzik annak, mi a helyes arány – az elsődleges szükségletek kielégítése után – költekezés, tőkegyarapítás és önzetlen célokra való áldozás között.

Széltében érvényesül még, de már gyakran maradinak, sőt felháborítónak számít az a középkori eredetű szemlélet, mely társadalmi állás szerint írja elő a kötelező fényűzést, és rója meg az ezen felül való erőlködést.

Öt dolog, amivel tényleg lehet pénzt keresni a neten

Ez a szemlélet szívesen segítségül hívja a kapitalista értékrendnek azt a tételét, hogy az egyes rétegeknek erejükhöz mért költekezése közgazdasági követelmény.

Ezért a mai ember, ha életszintje a nyomoron felül, a dúskálkodáson alul van, bináris opciók 2021 ben eleget akar tenni a vele szemben támasztott erkölcsi követelményeknek, süketen és zavarodottan tétovázik, valahányszor arról van szó, hogy pénzét kedve szerint elköltse, vagy önzetlen célokra áldozza: szebb a báli ruha árát az ínségeseknek juttatni, de akkor a szabómunkások és varrónők rövidülnek meg, akik ínségsegélyt nem kapnak, de munkára szükségük van.

Ez az ellentmondás megoldhatatlan mindaddig, { Nem kisebb a zavar a tőkegyűjtés kérdésében is. Az kétségtelen, hogy a takarékoskodás közérdek; de ha már arról van szó, hogy valaki, aki, bármily kis körben, egyben munkaadó is, takarékoskodjék, vagyis tőkét gyűjtsön-e inkább, vagy alkalmazottai helyzetét javítsa, akkor már a felelet nem olyan egyszerű.

Az meg egyenesen rosszallással találkozik, ha a nagy vagyonok még további tőkét gyűjtenek. Ez a rosszallás az anonim, társasági, sőt a közületi nagy vagyonra is kiterjed: kifogásolták már azt is, trend képletenként a társadalombiztosító intézetek bérházakat építenek ahelyett, hogy szolgáltatásaikat növelnék. Ez az ellentmondás is megoldhatatlan marad mindaddig, amíg ki nem alakul és meg nem valósul egy olyan társadalmi értékrend, amelyben a tőkegyűjtés és munkásvédelem nem szemben álló törekvések, s a tőkegyűjtés nem egyesek ügye, hanem a közösségé, munkaszervezőké és munkásoké egyaránt.

44 módszer az online pénzkereséshez

Mai világunknak a pénzre vonatkozó erkölcsi szabályai tehát elégtelenek: csak egészen egyszerű és erkölcsi problémát alig jelentő helyzetekben igazítanak el, komoly nehézségek előtt azonban, amikor leginkább szükség volna rájuk, csődöt mondanak.

Az egyes ember vagy velük, vagy nélkülük, vagy ellenükre valahogy elbukdácsol a maga konkrét problémái között: minél többet hallgat a józan eszére és minél kevesebbet elvekre, annál sikeresebben. Az elvek csődje azonban nem normális jelenség és nem magától értetődő: elvek nélkül lehet egyes embernek egyik napról a másikra józanul élni, de közösségek tartósan nem lehetnek meg nélkülük.

Ebben a helyzetben már elsőre nagyon furcsának kell tartanunk, hogy a pénz úgy szerepel a közfelfogásban is és a tudományban is, mint értékmérő.

1. Bináris és közepes bútor beállításai
2. Nem egy unalmas elemzés következik ugyanis a megtakarítás fontosságáról, viszont könnyen kiderülhet, hogy tudtodon kívül egy kisebb vagyonon üldögélsz, szóval érdemes alaposan elolvasnod ezt a posztot!
3. Trendvonal 2021
4. A lehetőség az utcán hever – Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről
5. Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV. / A PÉNZ
6. Online pénzkeresés ban az interneten – Ezeknek NE dőlj be!
7. Online pénzkereseti lehetőségek: Mi működik, és mi nem? -
8. Online pénzkereseti lehetőségek: Mi működik, és mi nem?

Az igaz, hogy a pénzgazdaságra éppen az jellemző, s abban különbözik más rendszerektől, melyek szintén ismerték a pénzt, hogy benne a pénzzel az értékes lehetőségek túlnyomó részét ki lehet fejezni és biztosítani: pénzzel ma az emberek számára értékes és kívánatos lehetőségek óriási hányadát meg lehet szerezni, sőt tekintélyes hányadát csak pénzzel lehet megszerezni, s alig van nyereség vagy veszteség, { S az is igaz, hogy az értékes emberi lehetőségeket nagyon sokféleképpen össze lehet hasonlítani egymással, többek között pénzbeli egyenértékük szerint is.

A pénzgazdálkodás egységei azonban, az árak, a bérek, a kamat, összekeverve tartalmaznak erkölcsi, jogi, hatalmi, konvencionális elemeket, s a pénzösszegek és a valódi értékek között nincs szerves összefüggés. A pénz tehát – amint azt Móricz Miklós 2 oly meggyőzően bizonyította – már ezért sem szolgálhat értékek mérésére. De nem szolgálhat a pénz értékek mérésére azért sem, mert az értékek számtalan kiterjedésűek, s két érték egymáshoz való viszonyát csak egy igen sokrétű érzelmi, értelmi és akarati állásfoglaláson keresztül lehet megragadni.

A pénz értékének ellenben, helyesebben a pénzösszegek számainak egyetlen dimenziója van, s így az értékeknek mindig csak egy esetleges töredékét ragadhatjuk meg vele. De még ha önmagában alkalmas volna is a pénz értékek mérésére, a pénzre vonatkozó közkeletű erkölcsi igazságok ellentmondásai világosan mutatják, hogy a mi kultúránk nem ad világos és egyértelmű választ sem a pénz helyes értékelésének, sem pénz vagy semmi lehetőség pénz helyes eloszlásának, sem a pénz helyes felhasználásának, egyszóval a pénz értékének a kérdésére: hogyan mérhetünk tehát ezzel a pénzzel más értékeket?

Ebből a szempontból feltűnő a párhuzam { A legújabb kor embere – mint arra már többen rámutattak – mindinkább egy dimenzióban, mindinkább számokban értékel. Mértéktelenül elterjedt minden gyakorlati módszer – mérés, pontozás, szavazás –, mellyel értékelésbeli különbségeket számbeli pénz vagy semmi lehetőség lehet redukálni. Nem véletlen s nem a sportszellem hiánya, hogy a görögök nem mértek soha rekordokat: nyilván a verseny célját az egyszeri összemérkőzésben látták, nem pedig abban, hogy teljesítményeik értékét a rekordoknak tértől, időtől és alkalomtól függetlenített, tizedes számokig részletezett, absztrakt, egydimenziós skáláján jegyezzék fel.

Az a ferde szemlélet, mely műemlékeket, épületeket és más emberi teljesítményeket nagyságuk után, méterek és dollárok szerint értékel, gyakran gúny tárgya, de mégis mélyen beleivódott egész kultúránkba.

A számok némák, és maguktól semmit sem mondanak pénz vagy semmi lehetőség, aki az életet, a tényeket és mindazt, amire a számok vonatkoznak, nem ismeri a számok világán kívül is. A szavazás és a vele kapcsolatos intézmények válsága is értékelésbeli zavarokra vezethető vissza. A szavazás intézménye olyan régi, mint az emberi kultúra, de világos, hogy nem értékek mérésére szolgál, hanem egy gyakorlati, technikus módja annak, hogy egy közösség, mely együtt akar maradni, a maga mindennapi konfliktusait megoldja.

Amint azonban szavazással és szavazáson alapuló intézményekkel magasabb értékekre vonatkozó ellentéteket akarunk elintézni, a szavazás kerekébe tört értékek bosszút állanak. Nem alap nélkül tehetjük fel tehát, hogy a pénzgazdálkodás kiterjedésének része van keresni az interneten kvantitatív értékelés elburjánzásában.

Ennek okát azonban nem lehet magában a pénzben keresni, s nem lehet csak a pénzre vonatkozó igazságok tisztázásával orvosolni. Hiába tanítjuk az embereket, hogy miként kell a pénzt keresni, a pénzzel élni, a pénzzel bánni. A pénz keresése, a pénz { A pénz körüli zavar egész erkölcsi rendünk zavara, mely nem tud világos és egyértelmű feleletet adni arra, hogy mi adja meg az ember értékét, milyen lehetőségek illetik meg az embereket a maguk értéke szerint, miben áll a méltó emberi élet, mik az érdemes emberi célok, és hogyan lehet a legszürkébb életformát is kapcsolatba hozni az értékek világával.

Társadalmi értékrendünk e válságának megvannak a maga történelmi előzményei. Minden kultúra értékes lehetőségek egyensúlyában áll, s ezt oly módon hozza létre, hogy a maga értékvilága szempontjából különbséget tesz ember és ember között szentség, nemesség, tehetség, tudás, erény, szépség, siker, alkotás vagy szorgalom szerint, s e különbségtétel alapján kiosztja mindenki számára a megfelelő értékes lehetőségeket; hatékony közmeggyőződés formájában megszabja a velük való élés szabályait: a maga képére alakítja a társadalom jogi és gazdasági rendjét, de a mindig szükségszerűen elégtelen jogi korlátokon belül is a közmegvetés, s ha kell, a kiközösítés szankciójával megmondja, hogy mi méltánytalan, mi aránytalan, pénz vagy semmi lehetőség ugyanilyen erővel pénz vagy semmi lehetőség közmeggyőződés védelme alá veszi a jogos és megérdemelt lehetőségeket.

A lehetőség az utcán hever

Az európai emberiségnek kétségkívül voltak olyan korszakai, és éppen a legvirágzóbb, legteljesítőképesebb és legemelkedettebb szellemű korok voltak azok, melyek az értékes lehetőségek eloszlására és a velük való élésre nézve ilyen határozott rendben és egyértelmű erkölcsi közmeggyőződésben éltek. A középkorban is voltak lehetőségeik az embereknek, éspedig szigorúan megszabott és elhatárolt papi, úri, polgári és paraszti lehetőségek.

E keretek között az élet lehetett kényelmes vagy fáradságos, változatos vagy egyhangú, jó vagy rossz, de az életnek és a { Az érvényes közmeggyőződés világa mellett könnyen meg lehetett állapítani, hogy ki az emberséges és ki a mértéktelenül követelő, jobbágyait sanyargató földesúr, ki a józan és ki a garázda életű polgár, ki a szorgos és ki a dologtalan jobbágy.

Szabott rendje volt a fényűzésnek és az ünneplésnek, s a rendi állapothoz illő pompa elmulasztása éppoly szilárd erkölcsi ítélettel találkozott, mint a rendi állapoton túllépő fényűzés. Tudva volt, hogy kinek-kinek hová kell fordulnia hitével, vágyaival és cselekedeteivel, ha az illő adakozáson és bölcs józanságon túl lelke üdvéről sem akar megfeledkezni.

Minden ember számára, bárhol állott az értékek lépcsőjén, adva volt az a lehetőség, hogy valamiféle módon, valamiféle élményen keresztül kapcsolatba jusson az egész pénz vagy semmi lehetőség alapját jelentő végső értékekkel is. A Szentföldre elzarándokolhatott mindenki, ki keresztes lovagi díszben, ki darócban és mezítláb. S az Egyház, mint ezeknek a végső értékeknek a földi letéteményese, nemcsak igazolta a javak és lehetőségek eloszlását, de át is tudta törni őket.

A végső értékek nevében a lehetőségek teljességére, a papi rend legmagasabb csúcsaira engedte emelkedni a jobbágyok gyermekeit, s ugyancsak a végső értékek nevében kínálta uraknak és jobbágyoknak egyaránt a javak és lehetőségek rabságából való teljes felszabadulást: a kolostort és remeteséget. Pénz vagy semmi lehetőség keresztény középkornak ezt a rendjét a legteljesebb kötöttség jellemezte. A várúrnak volt vára, voltak fegyverei, kincsei, hűbéresei, jobbágyai és vendégbarátai, mindezek megannyi cselekvési lehetőséget jelentettek számára, azonban a legteljesebb kötöttség állapotában.

Online pénzkereseti lehetőségek: Mi működik, és mi nem?

Nem adhatta el a várát, és nem építhetett az árából tengerparti nyaralót, mert összes lehetőségei, kiváltságai, biztonsága és méltósága kötve voltak az ő várúri mivoltához.

A városi polgár egy városban s csak egy céh tagjaként élvezte a maga kiváltságait, s ha elhagyta városát, vagy elhagyta céhét, lehetőségei semmivé zsugorodtak. Egy pap lehetőségei ugyan mindezeknél sokkalta szélesebb körűek voltak, s papi rendje mindenütt megkülönböztetett helyzetet biztosított számára, de csak addig, amíg tartotta magát ahhoz a nagyfokú s még a többi emberekénél is nagyobb kötöttséghez, amit éppen papi rendje jelentett.

Az emberi lehetőségek túlnyomó része természetben volt adva, ami eleve meghatározta a velük való élést, s legtöbbnyire csak egyféle felhasználást engedett meg, sokfélét pedig semmi esetre sem.

Aki a társadalomban cselekedni, lehetőségekkel élni akart, annak nagymértékű kötöttségeket kellett vállalnia, aki pedig szabadságot kívánt, azt csak a társadalmon kívül találhatta meg.

A lehetőségek a pénzgazdálkodásban aránytalanul szabadabban, kötetlenebbül és rugalmasabban oszlanak meg ember és ember között, s használhatók fel az egyes emberek által, mint pénz vagy semmi lehetőség.

Ugyanakkor azonban az újkor szellemi, politikai és gazdasági forradalmainak csapásai alatt a középkor értékvilága egészében is megingott és megrepedezett. Megingott mindenekelőtt annak a két emberfajtának a tekintélye, amelyre a középkorban az értékes lehetőségek eloszlásának rendje elsősorban támaszkodott: az egyházi rend megszűnt az emberek kizárólagos szellemi vezetője lenni, a királyság és a nemesség születési kiváltságai pedig mindenütt vesztettek hitelükből, ott is, ahol fenn tudtak maradni.

A középkor egyházias és születésrendi társadalmi értékvilágát az európai civilizáció egy részében Angliában, Észak-Amerikában, Franciaországban, Németalföldön és az északi országokban egy ideig némi sikerrel pótolta a kapitalista polgárság társadalmi értékvilága, mely a pénz eloszlásának és felhasználásának kérdésére is igyekezett feleletet adni.

Ez a felelet a városi polgárságnak eredetileg egyszerű s a keresztény hittel erősen átitatott értékvilágából nőtt ki, s különösen – mint azt Max Weber 3 kimutatta – pénz vagy semmi lehetőség protestantizmus hatására nyerte azt a különleges erkölcsi színezetet, mellyel a kapitalizmus erkölcsi megalapozásában részt vett. A polgári értékrend szerint a vagyon a munka jutalma, pénz vagy semmi lehetőség tulajdonosának feladata a talentumok krisztusi példázata alapján a reá bízott javakkal való sáfárkodás.

A pénz felhalmozódása, a tőke tehát, mint a talentumok gyarapítása, erkölcsi értékelést kapott, a pénz vagy semmi lehetőség legfeltűnőbb jelensége pedig, a tőkekamat, mellyel a középkor erkölcsi értékelése nem tudott mit kezdeni, úgy jelentkezett, mint a sáfárkodás, a munka gyümölcse és jutalma.

Mindebből adódik a pénz helyes záloglevél opcióval szabálya is: aki jövedelmének egy részét éli fel, más részét pedig megtakarítja, s ezzel tőkét gyűjt, vagy meglevő tőkéjét gyarapítja, az derék, józan, szilárd erkölcsi alapokon álló ember; aki egész jövedelmét elkölti, az könnyelmű és nem előrelátó; { Mindezzel egyúttal az illő jótékonyság keretei és határai is adva voltak.

Az egész polgári értékrend azonban csakis a közép- és kispolgárság életformájára nézve adott útmutatást, s erre is csak oly szerencsés társadalomgazdasági helyzetben, ahol a társadalom túlságos gazdagsága végletes ellentéteket nem teremtett, viszont a tőkegyűjtés minden dolgozni akaró átlagember számára, még ha semmivel kezdi is, nyitva áll. Ez a mérleg csak akkor javulhatott volna meg, ha a kapitalizmus oly emberfajtát tudott volna kiválasztani, amely a nagy vagyoni lehetőségek birtokában éppen olyan szabályozott értékrend és életrend szerint él, mint a feudális világ urai.

Ennek kialakulásához azonban idő sem volt, s a polgárság egyszerű erkölcsi kategóriái nem is ilyen helyzetekhez voltak méretezve. Emiatt azután a kapitalista nagy vagyonnal kapcsolatban gát nélkül érvényesült a pénz egydimenziós jellegének értékromboló hatása. A legújabb kori pénzgazdálkodás életszemléletére a tőkehalmozásnak az a formája vált jellemzővé, mely nem fogyasztja el a vállalkozás nyereségét, hanem túlnyomó részben hozzácsapja a tőkéhez további gyümölcsöztetésre, kamatos kamatra; öncélúan termel, és öncélúan, az emberi céloktól függetlenül árasztja el javaival a fogyasztót.

Az ilyen tőkehalmozódás, akárhol is akarna megállani, a kétszer annyival szemben mindig félúton érzi magát; ezért jellemző a legújabb kori tőkehalmozódásra, hogy nem tud normális úton megállani, hanem katasztrófák útján tűnik el.

Ebben a szemléletben a pénz nem szabad lehetőség, amelynek értéke abban áll, hogy egyszer { A keresztény sáfárkodás gondolata így deformálódik a szünet nélkül pénzt kereső és pénzért robotoló üzletember életformájává, s az a nyugtalanság, mely a vállalkozás hozadékát a maga emberi céljaira elkölteni nem tudja, nem akarja vagy nem meri, átterjed a pénzt kereső és pénzt költő átlagemberre is.

A szolid vagyonokat is elpusztító válságoknak és a spekulációs vagyonszerzésnek az ellentéte, különösen pedig az infláció végletes formában mutatták be a pénzbeli lehetőségeknek és a társadalmi értékeknek egymástól való gyógyíthatatlan elrugaszkodását. Mindezekre az erkölcsi kérdésekre a polgárság értékrendje már nem tudott válaszolni.

Jellegzetes hirdetője, de egyben karikatúrája is volt ennek az értékrendnek az elhunyt Rockefeller 4 azzal a gesztusával, hogy tíz centet ajándékozott kisgyermekeknek, és arra intette őket, hogy csak kilencet költsenek el belőle, egyet pedig tegyenek félre. A tanítás magában helyes lehetett, de a gesztus – amint arra már többen rámutattak – hamis volt: hamis a tömegnyomorral szemben, mert félretenni csak az elemi szükségletek kielégítése után lehet, s pénz vagy semmi lehetőség a pénzgazdálkodásban létrejött nagy vagyonok vonatkozásában is, mert soha senki ezen az úton nem szerzett nagy vagyont, Rockefeller szerezte legkevésbé ezen az úton a magáét.

A középkori-feudális és az újkori-polgári értékrendek szétmállott maradékain nyugszik végeredményben mai társadalmi értékrendünk is. Vele szemben fellépett a szocializmus értékrendje, éspedig a teljesség és teljesérvényűség igényével: kikezdte nemcsak az örökölt közjogi rangot, hanem az örökölt vagyont is, a munkát emelte ki mint egyedüli jogcímet a jövedelemre, és felállította az egyenlő szükségletkielégítés követelményét.